Red Ribbon Kft. 2900 Komárom, Mártírok útja 97., fsz. 1. | Tel: +36305219783 | e-mail: redribbonkft@hotmail.hu

SZÉKESFEHÉRVÁR RALLYE - BESZÁMOLÓ

A megörökölt első hely

A szombathelyi murva után újabb aszfalt következett a hazai bajnokságban, ahol a Matics-Zejda páros végül egy kategória első hellyel gazdagodott. Két versenynap, 12 gyorsasági szakasz, egy SuperSpecial és változatos időjárási körülmények jellemezték az idei Fehérvár Rallye-t.
Milyen volt a fehérvári futam első napja?
-Egy picit talán rövid, hiszen mindössze 4 gyorsaságit és egy SuperSpecial szakaszt kellett teljesíteni, de legalább nem voltak hosszúak az etaptávok sem. Dél környékén álltunk ki a ParcFerméből, utána indult a verseny, majd az időjárás igencsak megtréfálta a mezőnyt. Mi a futam előtt még gondolkodtunk, hogy hozzunk-e vizes pályákra való abroncsokat, de úgy gondoltam, hogy itt aztán biztosan nem lehet eső… aztán lett! Ráadásul úgy, hogy az előttünk lévők még lementek a szemerkélő esőben, nálunk természetesen már szakadt! Amikor beálltunk a gyors előtti időellenőrzőbe, még akkor sem gondoltam, hogy esni fog, tudtam, hogy van még négy percünk, forró a gumink, nem kell melegíteni… Aztán elkezdett esni, de akkor már esélyem sem volt, hogy rá tudjak melegíteni. Elég érdekes volt így teljesíteni, mert egyébként sem egy lassú pályáról beszélünk. Már a gyors elején is voltak meglepetések, pedig ezeket a pályabejáráson még kanyarnak sem írtam be. A rajtban amikor négy kerékkel kapar az autó, és még harmadik fokozatban is lapjával megyünk a tök egyenes úton, akkor utána merd elnyomni közel kétszázzal a semmi kanyarokat!

Gondolom akkor túlcsúszás nektek is akadt?
-Igen… a második körben. Amikor már úgy gondoltam, hogy száraz. Egy hosszú bal kanyar után egy elágazás következett, de a féktáv még nedves volt, ott egy picit sikerült túlcsúsznunk.

Tetszett a SuperSpecial?
-Jó sok néző volt kinT, de talán a pálya lehetett volna egy kicsit nyitottabb felépítésű, hogy tudjuk löttyintgetni az autót, mert így szűk volt, olyan „Trabantos-szlalomos”-jellegű inkább. Nyilván, ha meg nagyobb tempóval tudott volna menni rajta a mezőny, az meg a nézőkre nézve veszélyesebb… Túl voltunk rajta, teljesítettük.

Hogyan álltatok az első nap végén?
-Balogh Jani már akkor kapott büntetést egy pályabejárásos sztori miatt, így mi álltunk az első helyen, de tisztában voltam vele, hogy sokáig ez nem marad így. Már a versenyre indultunk, a kocsi a tréleren volt, amikor levettük az adatokat és sajnos csak ekkor – már igen későn – szembesültünk vele, hogy nagyon gyenge a turbónk. Biztos voltam benne, hogy nem fogunk tudni kapaszkodni, de gondoltam úgyis hazai pálya – mondjuk már kinek nem az? :-) – és majd az autó gyengeségét egy kis bátorsággal kompenzálom. Nem is lett volna akkora baj ez a turbó-probléma sem, ha nem gyengült volna végig a verseny folyamán. Ahogy hazaértünk, megint levettük az adatokat és majdnem sírva fakadtam. Annak idején az Evo VI-osunk komolyabban ment.

Mégsem alakult rosszul a második versenynapotok!
-Ott legalább nem kellett annyit gondolkodni a gumiválasztáson. Az első körre még közepessel mentünk ki, nem tudtuk hány fok lesz, de annyira hideg nem volt. A második körben egy kicsit megőrültem – az oroszlányi gyorson -, mert mint ahogy már említettem, az autó gyengeségét megpróbáltam ellensúlyozni azzal, hogy egy kicsit bátrabban engedtem oda mindenhová, hiszen úgysem megy olyan gyorsan. Na, ennek az lett az eredménye, hogy egy ötödikes kanyarban 130 km/h-s sebességgel beszaladtunk az erdőbe… ahol megállt az autó, újraindítás, tovább… A négy kerekemet nullára írtam, annyit csúsztunk keresztben, mert ugye álltam a féken, tudtam, hogy valahol van egy hatalmas fa (csak azt nem, hogy hol), végig azt vártam, mikor csapódunk bele, de nagyon nagy mázlink volt, hogy azt elkerültük.

Visszavettél a tempóból utána?
-Azt már láttam, hogy Balogh Janiékkal úgy sem tudunk semmit kezdeni, egyre jobban húz el, a többiek pedig elég messze mögöttünk, így az utolsó körben csak a túlélésre játszottunk. Fontosabb volt beérni a második helyen, hiszen a bajnokságba kellenek a pontok. Nem feszegettem a PowerStaget sem, voltak ott nagyon kátyús részek is, én meg ugye „defektmániás” vagyok, inkább kerülgettem minden lyukat, gödröt, mert tudtam, egy defekt elintézhet mindent.

Másodikként gördültetek át a céldobogón, ma mégis elsők vagyok.
-Megmondom őszintén, hogy a verseny végén emiatt egy kicsit mérges is voltam magamra, hogy nem kellett volna annyira visszavenni a lendületből, hiszen mi is láttuk, hogy Baloghék elhagyták az etapútvonalat, sejtettük, hogy azért büntetést fognak kapni. Még mondtam is magamnak, hogy ha most annyit kap, hogy még azzal is lecsúszunk a második helyre, akkor ritka módon ideges leszek, de azt nem is gondoltam volna, hogy ennyit kapnak! Az ő büntetésüknek köszönhetően így mi örököltük meg a kategóriánk első helyét.

Milyennek látod utólag a Székesfehérvár Rallye-t?
-Jó volt, leszámítva a második napi ácsorgást. És még arra sem nagyon panaszkodhatok, hiszen a gyűjtőben vártunk, nem a gyors előtt, és valahol számoltunk is vele, tudtuk, ha a rallye2 is becsatlakozik, akkor a nagyobb mezőnyben biztos történik valami. Az első nap szerintem elég rövid volt, a második meg nagyon hosszú, de legalább pörgős. Talán jobb lett volna, ha a szombaton 2 gyorsaságival több van, vasárnap pedig 2-vel kevesebb, ha már 5 órakor keltünk.

Folytatás?
-Megint jön az autó átépítése…. Én meg most elfutok és veszek gyorsan egy turbót, használtan persze, újra nincs pénzem! <--pagebreak-->